Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az esővíz hasznosítása

2011.07.02

 

A víz, ami ingyen van: az esővíz hasznosításáról


 

A víz, ami ingyen van: az esővíz hasznosításáról

 

 

 

 

Sokat hallunk arról, hogy egyre kevesebb a Föld ivóvíz-készlete, mely problémát az egyre dráguló díjakon is érezhetünk. Költségeink csökkentésére, s a csatorna-terhelés mérséklésére az egyik legjobb módszer, ha felhasználjuk az összegyűjtött esővizet.

 




Otthonunkban jelentős vizet fogyasztunk el a fürdéshez, főzéshez, mosogatáshoz, mosáshoz, öntözéshez, illetve a toalett lehúzásához. Naponta átlagban 100-200 liter vizet használ fel egy személy, s ebből hozzávetőlegesen 40 liter, ivóvíz minőségű vizet ereszt le a csatornába. Ezt a mennyiséget tehát óriási pazarlás csak úgy elfolyatnunk, hiszen azt akár a csapadékvízből is tudnánk pótolni.

 

A csapadékvíz hasznosítására számos megoldás létezik. Nem csupán tároló-edények, tartályok széles választékát kínálják a kereskedelemben, hanem előre legyártott, komplett rendszereket is. Ezen rendszerek a háztartások megfelelő, ivóvíz felhasználását nem igénylő helyiségeibe eljuttatják az összegyűlt csapadékot, és ha kevés a természetes utánpótlás, az ivóvízrendszerről pótolják a hiányt.

 

A talajszint alatti, illetve a földfelszíni tartályok, szivattyúk és szikkasztók, valamint az ezekhez (is) kapcsolódó vezérlő rendszerek ma már bárki számára elérhetők. Ha a költséghatékonyságot vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy egy összetettebb rendszer megtérülési ideje hozzávetőlegesen 5-6. Ráadásul a beruházásunkkal környezetvédelmi és gazdasági szempontból is helyes döntést hozunk.

 

Amennyiben össze kívánjuk gyűjteni a csapadékvizet, családi házak esetében valamennyi, rendelkezésre álló, szabad felületet ki kell használnunk. A gazdaságos esővíz-felhasználás legfontosabb tényezője ugyanis a felfogó felület nagyságában rejlik. Általában erre a célra a tetőfelület a legalkalmasabb. Az udvarok és teraszok felhasználási lehetőségeit egyedileg, minden háznál külön kell megvizsgálni. Középületekben végső soron e területek is alkalmasak az esővíz fogadására, mivel itt az összegyűjtött víz általában csak toalett-öblítésre szolgál. Ilyenkor azonban legalább egy ülepítő medencét kell létesíteni a tározó bevezető szakasza előtt.

 

A tartályokba kerülő csapadékvíz feltétlenül előtisztítást, szűrést igényel. A tetőfelületre hulló leveleket eleve célszerű kizárni az ereszcsatornára helyezhető ráccsal vagy a csatorna leszálló ágára szerelt lombkidobóval. A levelek nem csak a csatorna eldugaszolásával okoznak kellemetlenséget, hanem az összegyűjtött vízbe jutva - a bomlás miatt - a vízminőséget is rontják. A már összegyűjtött esővizet - ha a már említett módon - a nagyobb szennyeződésektől megtisztítottuk, akkor az oldott, mikroszkopikus szennyeződések kiszűrése következik, bár ez függ a felhasználás helyétől. A kert locsolására például nem is nagyon szükséges az oldott anyagokat kivonnunk.


 

A csapadékvíz tisztítására számos, kisebb-nagyobb átfolyó-kapacitású berendezés kapható. Beépítésük főleg az épületen belül, a vízvezeték csőhálózatába szerelve történik. Ezek általában egyszerűen cserélhető szűrőbetétek, illetve visszamosható szűrők. Az elszíneződésért felelős vas-mangánoxidokat fizikai-kémiai úton távolítják el e berendezések, a vízkövesedést okozó oldott anyagokat pedig a különféle vízlágyítók segítségével távolíthatjuk el.

 

A csapadékvíz tehát természetes módon alkalmazható az öntözésre, a lágy, szűrt vízzel mossuk ruháinkat, nincs szükség a káros foszfáttartalmú adalékanyagok alkalmazására. A vécéöblítésre pedig ökológiailag és technikailag a lehető legjobb megoldás. 
Ez a víztakarékos és környezetbarát megoldás megfontolandó, nem csak a magánházak, de a nagy tetőfelülettel rendelkező középületek üzemeltetői számára is.

 

 

 

Forrás: www.epitinfo.hu