Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Termosztát használata

2010.02.09

2009 végére százezer lakásban válik szabályozhatóvá a fűtés, köszönhetően a panel-felújítási és más energiatakarékossági programoknak. A megtakarítás viszont csak akkor lesz kézzelfogható, ha tudunk is élni a fűtésszabályozás lehetőségével.

Gyakorta hangoztatott adat, hogy 1 °C hőmérsékletcsökkentés kb. 5% fűtőenergia-megtakarítást eredményez. Azért fontos ezt tudni, mert a tapasztalatok szerint a lakóhelyiségek általában túlfűtöttek. Ez nem csak a számlánkat terheli meg feleslegesen, hanem élettanilag sem előnyös (kivéve, ha kisgyermekről vagy idős emberekről van szó).

Kép


A hőmérséklet szabályozásának és egyenletes szinten tartásának legkényelmesebb módja a termosztát, azaz a hőmérséklettartó automatika. Az egyedi fűtéseket központi (szobatermosztát) vezérli, a fűtőtestre szerelhető hőfokszabályzó termosztatikus szelep pedig a helyiségenkénti szabályozást teszi lehetővé, és bizonyos szintig automatizálja. Egyes típusokon a hőmérsékleti értékeken túl időpontokat is megadhatunk, így lehetőségünk van pl. automatikus éjszakai hőmérsékletcsökkentésre.

 

 A távfűtési rendszereknél - a lakásokban - a fűtőtesten lévő termosztatikus szeleppel lehet a hőmérsékletet szabályozni. (Az épület hőközpontjában természetesen a külső hőmérséklethez, időjárási viszonyokhoz és napszakokhoz igazodó beavatkozásra is van lehetőség, de csak az egész épületre vonatkozóan.) A termofejen vagy konkrét hőmérsékleti értékeket, vagy 1-10-ig számokat találunk. A beállított hőmérsékletet a fűtőtest ezután stabilan fogja tartani. Amennyiben nem rendelkezünk sem központi termosztáttal, sem egyedi termosztatikus radiátorszeleppel, egyszerűen a fűtőtest szelepével tudunk visszavenni a hőmérsékletből, igaz ekkor a fűtőtest nem követi a szoba hőmérsékletváltozását, nekünk kell a fűtési melegvizet adagolnunk. Ezeken a szelepeken (ha működnek még és nem csepegnek) gyakorlatilag csak a két szélső eset állítható be; a radiátor vagy melegít, vagy nem. A lakás, a falak hőtehetetlensége folytán azonban ezek is egész jól használhatók, hiszen a radiátor lezárását követően még órákig alig csökken a helyiség hőmérséklete.

 

 Éjszaka szükségtelen a nappali hőmérsékletet tartani, az ágyban nem szükséges, hogy meleg legyen a szoba. A hőmérséklet 16-18 °C közé történő csökkentése kifejezetten jó hatással van a szervezetre. Az éjszakai hőmérséklet-csökkentést legalább 1 órával a lefekvés előtt célszerű alkalmazni, de mint a fentiekből kiderül, pl. egy panelépületnél ez több óra is lehet.. A kb. 5 °C-kal alacsonyabb helyiséghőmérséklet jelentős tüzelőanyag, illetve fűtőenergia-megtakarítást jelenthet.


Jó hőszigetelésű és nagy tömegű falaknak jó a hőtároló képessége, ezért nem túl hideg téli éjszakákon a fűtés teljesen leállítható. A hőmérséklet ennek ellenére nem süllyed reggelre 15 °C alá, az újrafelfűtés ezáltal könnyű. Kétnapi (vagy annál hosszabb) távollét esetén a hőmérsékletet szintén 15 °C-ra érdemes állítani.


A fűtésrendszer szabályozhatósága tehát megteremti a lehetőséget a célszerű és takarékos fűtésre. A megtakarítás azonban csak akkor jelentkezik, ha élünk is ezzel a lehetőséggel; használjuk a szabályozó szelepeket, és - szakítva régi rossz berögződéseinkkel - nem fűtjük indokolatlanul túl lakásunkat.

 Nagyobb házközösségekben az igazi ösztönzést sajnos csak az egyedi mérés lehetőségének a megteremtése jelenti. Fűtési költségmegosztó, és különösen a lakásonkénti hőmennyiség-mérők alkalmazása már minden lakástulajdonost a takarékosságra ösztönöz. A sok egyedi megtakarítás pedig összeadódva az egész közösség számára jelentősen csökkenti a fűtésre fordított költségeket. Jól érzékelhető ennek az elvnek az érvényesülése a lakásonkénti vízórák elterjedt használata óta.

Szellőztetés

Kell a friss levegő, de közben ne az utcát fűtsük! Ne hagyjuk az ablakot órákon keresztül résnyire nyitva, miközben fűtünk a lakásban! A napi többszöri, rövid ideig tartó (5 perces) szellőztetés - kitárt ablakokkal - sokkal hatékonyabb, csak a levegőt cseréli le, a falak viszont nem hűlnek ki.


Fontos az ablakok árnyékolása is. Télen az ablakokon betűző napsütés is jól hasznosul, naplemente után viszont érdemes leereszteni a redőnyt vagy behúzni a sötétítő függönyt, mert így csökkenthetjük a gyorsan lehűlő ablakfelületeken keresztüli hőveszteséget. A leeresztett redőny az ablak hőveszteségét átlagosan 30%-kal csökkentheti. Nyáron a külső árnyékolók védhetik meg szobánkat a túlmelegedéstől.

Bérces Balázs