Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Magyar Szentföld-templom története

 

A Magyar Szentföld-templom története

Hűvösvölgyben a fák közt bújik meg a soha be nem fejezett, de még így is igencsak méretes Magyar Szentföld-templom torzója. A húsz méter magasan meredező falak közt az elmúlt 60 évben szereltek már mezőgazdasági gépeket, beat-koncerteket adtak, levéltári anyagokat is őriztek, és még filmet is forgattak. A Heinrich István utcai épülettorzó ugyanakkor azért is különleges, mert egy a nagy tehetségű magyar építész, Molnár Farkas csonkán maradt életművének utolsó, befejezetlen darabja.

dscn3083.jpg

A Bauhaus egyik legjelentősebb magyar képviselőjét, Molnár Farkast 1937-ben kereste fel Majsai János Mór a budapesti Szentföld-templom megépítésének ötletével. Majsai elképzelései egy 1932-es szentföldi zarándoklat során alakultak ki. Az úgynevezett Szentföld-mozgalom ekkor világszerte erősödőben volt, és a budapestihez hasonló templomok épültek például Washingtonban és a hollandiai Nijmegenben is. A templom-típus lényege a közel-keleti zarándokhelyek pontos másolatának más helyen való megidézése. A Horthy-korban nézetei miatt több ízben is konfliktusba keveredő, valamint az építészkamarából kétszer kizárt építész vélhetően felesége révén jutott a megbízáshoz.

1.jpg

A tervezést megelőzően 1936 nyarán létesült a szomszédos telken egy Szentföldi Ferencrendi zárda. Ebben az épületben nyitott meg néhány hónappal később a Szentföldi Múzeum, melyet 1946 végéig kétszázezren látogattak meg. 1936 decemberétől pedig Szentföld néven lap is indult, melyből eleinte kilencezer, a háború végére pedig már ötvenezer példányt adtak el.

2.jpg

Molnár 1938 februárjában és márciusában is előállt egy-egy tervváltozattal az időközben a templom felépítése céljára jelentős adományokból megvásárolt Heinrich István utca 5-ös számú telekre. Molnár egy kupolával lefedett ovális teret tervezett, melynek hosszabb ívei mentén sorakozott volna 6-6 kápolna, amelyek a zarándokhelyek másolatai. A homlokzat kiképzése teljesen modernista maradt ugyanakkor. A belső térben a kupolát 12 darab vékony oszlop tartotta volna, melynek elrendezése a korai zarándoktemplomok logikájából indult ki. 1938-ban az első két tervvázlat elkészítése után a Szentföldi Hivatal pénzén Molnár Farkas Palesztinába utazott, hogy részletes felméréseket készítsen a lemásolandó kegyhelyekről. A kiutazó csapat mindössze két tagból állt, az építészből, valamint egy ferences rendi középiskolás diákból, aki az arab vezető és Molnár közti tolmácsként szolgált. Az építészre legnagyobb hatással a jeruzsálemi Szent Sír-bazilika volt.

belso-terv.jpg

Az 1939 augusztusára elkészülő harmadik tervváltozaton az út hatásai már látszanak. Molnár modernista eszközökkel ugyan, de bizánci hatásúvá változtatta az épület külső megjelenését. A belső tér megvilágítását a kupola alatt körbefutó ablaksorral oldotta meg, mely módosítással a jeruzsálemi bazilikához hasonló élményt akart elérni. Maga a Szent Sír idézet is fontosabb helyre került, az eredeti elképzeléssel szemben, nem a kápolnák egyikében, hanem középen kapott helyet, vagyis főoltárrá vált.

a-templom-alaprajza-s.jpg

A kegyhelyek kialakításánál is érvényesült Molnár modernista felfogása. Nem minden részletében másolták volna le őket, csupán a téri és a formai élmény visszaadása lett volna a cél, az évszázadok során odakerült egyéb tárgyak elhagyásával. Összességében a harmadik tervváltozat mégis távolodást jelentett a korábbi, tisztán modernista megoldásoktól. Hogy ebben mekkora szerepe volt a megrendelői akaratnak, és mekkora Molnár szentföldi élményeinek azt ma már nem tudhatjuk.

p1170532.jpg

A harmadik tervváltozat alapján, 1940 nyarán a kápolnák alapozási munkálataival megkezdődött az építkezés, elsőként augusztus 4-én a betlehemi barlang alapkövét tették le. Molnár a kortárs beszámolók szerint olyan gondossággal vezette az építkezést, mintha csak az eredeti helyet restaurálná.

1941 januárjára készült el a negyedik, utolsó tervváltozat. A leglényegesebb módosítások a homlokzatot érintették. A főbejárat egy az egyben a jeruzsálemi Szent Sír-Bazilika bejáratának másolata lett. A kápolnákban helyet kapó kegyhelymásolatok eltérő alaprajzából adódó szabálytalanságokat elfedő álfal viszont eltűnt. Egy archaizáló és egy modern gesztus. A belső magasság 20 méter lett volna, az épület 45 méteres legnagyobb hosszúsággal és 25 méteres legnagyobb szélességgel bírt volna. Az engedélyezett tervek szerint  21 zarándokhely másolata készült volna el. Többek közt Mária születésének, az Angyali üdvözletnek helyszínei, a betlehemi, valamint a Szent Család barlangjai, a kánai menyegzőnek, Mária halálának és a Szent Kereszt megtalálásnak helyszínei. 1942 és 44 között összesen 10 szentély felépítése és megáldása történt meg, valamint elkészültek a központi tér oldalfalai.

9.jpg

A világháborút a félkész épület különösebb sérülések nélkül megúszta, azonban az építész Molnár Farkas 1945 januárjában bombatámadás áldozatává vált lakásában. Munkáját dr. Szendrő Jenő vette át.

1946-ban indulhatott újra az építkezés, de a háború utáni évek csekély adományai nem tették lehetővé a gyors folytatást, ráadásul a kápolnák építéséhez a korábban a Közel-Keletről beszerzett anyagok elérhetetlenné váltak.  1949-re azért sikerült befejezni a kápolnakoszorút és a templomtér oldalfalait. Már a kupola ácsolata is készen állt a vasbeton öntéséhez, amikor egy éjszaka teherautók jelentek meg az építkezés helyszínen. Az ÁVH emberei az ácsolatot összedöntötték, az építőanyagot elszállították, a ferences szerzeteseket pedig letartóztatták. A félkész templom sorsa ezzel megpecsételődött.

makett.jpg

A környék kerítéseiben, épületeiben máig találhatunk az építkezésről szerzett ajtókat, rácsokat és egyéb anyagokat. A szabad rablás során lényegében mindent lecsupaszítottak, de a későbbi funkciók sem a torzó megóvását segítették, vagy annak méltó hasznosítását. Helyet kapott benne kis ideig traktorgyár, árvaház, de beatkoncertek helyszínéül is szolgált. Végül a kényszerűségből 1942-ben a félkész épületbe hozott levéltári anyagok nyomán a Fővárosi Levéltár raktáraként szolgált a hetvenes évek közepétől.

3.jpg

1979-ben készült egy nagyszabású terv, amely a levéltár központját is a Hűvösvölgybe helyezte volna, azonban Pomsár János és Péterfia Borbála terveiből szintén nem lett semmi. Helyette a legsürgetőbb állagvédelmi munkákat végezték el, valamint a nyitva álló kápolnák elé a templomtérbe folyosót építettek, és bennük további raktárhelyiségeket és irodákat alakítottak ki. 

5.jpg

A Fővárosi Levéltár Teve utcai épületének 2004. novemberi átadását követően kiköltözött az épületből, melyre az egyház akkor nem tartott igényt.

2006. január 13. óta viszont a torzó műemléki védelem alatt áll. Jelenleg az épület a Fővárosi Önkormányzat, míg a körülötte levő telekrészek a II. kerület tulajdonában állnak. 2010-ben még kiadásával is megpróbálkoztak, azonban a félbehagyott műemlék nem keltette fel befektető érdeklődését.

8.jpg

Az épület hasznosítása ugyanakkor sürgető volna. A két világháború közötti templomépítészet egyik legkülönösebb darabja nem csak a palesztinai út során hívő emberré váló Molnár építészeti munkásságának utolsó hírmondója, de egy ritka templomtípus legmonumentálisabb, ugyanakkor mindmáig torzón maradt darabja.

4.jpg

 


Cikk: Kelecsényi Kristóf

Fotó: Kis Herczegh Csilla