Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Betonburkolatok javítása

2011.07.02

 

Betonburkolatok javítása


 

 
Sajnos még a legtartósabbnak tűnő építőanyagok, így a beton sem örökéletű. A betonok, élettartamát a mai világ környezeti körülményei egyre fokozottabb mértékben és - sajnos - egyre gyorsabb ütemben rövidítik. Ezek a hatások nem csak betonszerkezetek, de a hagyományos (tégla, kő, terméskő), és a mára természetessé vált (kerámia, mettlachi, gres, klinker, stb.) burkolóanyagok esetében is jelentkeznek!
 




 

A mai, korszerű építőkémiai adalékanyagokkal jelentősen csökkenthetjük természetes vagy mesterséges építőanyagokból készült szerkezeteink állagromlását, illetve a kialakult károsodásokat megfelelően tartós, esztétikus módon szüntethetjük meg. A kész szerkezeteket rendszeres ellenőrzéssel, a megfelelő műveletek és anyagok alkalmazásával, jó eredménnyel tarthatjuk karban, így a már elkezdődött károsító hatások és a korrózió továbbterjedése lelassítható, illetve megakadályozható.


A modern technológiák alkalmazásával a már meggyengült szerkezetek megerősíthetőek, a látszó felületek esetén az esztétikai hiányosságok csökkenthetők, vagy teljesen eltüntethetőek. Frissen készítendő szerkezetek esetén a szükséges adalékszerek alkalmazásával minimalizálhatjuk a környezet károsító hatásait, tartósabbá, erősebbé és nem utolsó sorban esztétikusabbá tehetjük a természetes vagy mesterséges anyagból készült látszó felületeket.


A technológiák minden olyan felületen alkalmazhatók, amelyek szilárdak (hordképesek) és porózusak. Megfelelő állóképesség hiánya esetén nincs mihez rögzíteni, porozitásra pedig azért van szükség, hogy a rendszer alapozó, illetve kötőanyaga képes legyen az alapfelületbe beszívódni.


Ahhoz azonban, hogy a kialakuló kötés tartós, az időjárás viszontagságainak is kellőképpen ellenálló és terhelhető legyen, arra van szükség, hogy az alap, és a burkolóréteg hőtágulási együtthatója közel azonos legyen. A kenhető, szórható vékonyburkolati rendszer kifejezetten erre a célra gyártott, színezett cementbázisú alapanyag, valamint adalékolt, nagyfinomságú kvarchomok és speciális műgyanta keveréke. A fedőréteg egy nagy kopásállóságú, speciális, színtelen (de igény esetén színezhető) lakk, amely a kéregbe beszívódva színtartósságot, könnyű tisztíthatóságot és esztétikus megjelenést eredményez.


Sokszor találkozhatunk porló, ezáltal takaríthatatlan beton és műkő felületek problémájával is. A porladó felületek kialakulása többféle okra vezethető vissza: cementhiány, rossz, gyenge minőségű cement, vagy rosszul, azaz nem eléggé megkevert beton, az elkészült felület utókezelésének (pl. locsolás) elmulasztása, illetve a friss felület megfagyása; mind-mind okozhatják az elkészült felület későbbi lazaságát, porladását. Az ilyen, egymáshoz gyengén kötődő rétegek előbb-utóbb elválnak egymástól, így a felület tönkremegy. Ezek a szerkezetek - amellett, hogy a porladás következtében nem tarthatók tisztán - a hagyományos technológiákkal nem is javíthatók, hiszen, mivel a gyengén kötődő rétegek könnyen elválnak egymástól, a javító, illetve burkolóréteget, bevonatot is levetik magukról.


Kültéri szerkezeteknél sokszor okoz gondot a nedvesség bejutása a szerkezetbe. Az így bejutott nedvesség - a beázási problémákon felül - az időszakosan, de rendszeresen előforduló fagyveszély által jelentős romboló hatást képes kifejteni. A legjobb megelőzési módszer, az, ha már a víz bejutását is megakadályozzuk a szerkezetbe.

 

Szerző: Sulyok Tímea

 

 

www.epitinfo.hu