Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Amit mindig is tudni akartunk a színekről III.

2008.12.01
Amit mindig is tudni akartunk a színekről III.


 

Színharmónia

Harmonikus színek gyakran előfordulnak a természetben, színélményeink egy része, és a harmónia kedvelése innen származik: az őszi levelek színátmenetei, a levegőperspektíva, a fények és árnyékok mind harmóniát alkotnak. Harmónia-ismereteink másik forrása a képzőművészet, a nagy festők műveit érdemes ilyen szemmel igy tanulmányozni.

Bármilyen célra keresünk is színeket, mindig törekszünk - ösztönösen vagy tudatosan, - a harmonikus, vagy egyszerűbben: az összeillő színek választására.

Ha két színt kell összeilleszteni, akkor többnyire csak azt figyeljük, nem “ütik-e“ egymást, vagy megváltoznak-e egymás szomszédságában, de két szín együttesét még nem nevezzük harmóniának. Erre akkor gondolunk, amikor három, vagy több színt kell egymás mellé elhelyeznünk.

Színes tárgyak között válogatva mindig felmerül a kérdés: illik-e majd az új a meglévő színek közé? Ha pedig lehetőségünk van egy egész teret (szobát, lakást, irodát) egy ütemben berendezni, még nagyobb a dilemma - milyen legyen a tér színhangulata, és megint csak: hogyan illeszkedjenek a színek egymáshoz?

A válaszban és a válogatásban sokat segít, ha ismerjük a színharmónia “törvényeit“, melyek persze nem szigorúak, sőt a színek legkreatívabban alkalmazható szabályai, ugyanis lehetnek egyszerűek vagy bonyolultak, de szinte végtelen számú variációt engednek a választásban.

A kereskedelem ma zavarbaejtően nagy választékot nyújt színes termékekből, és a válogatás ugyan szórakoztató, de olykor tanácstalanok lehetünk. Mennél több szín áll rendelkezésünkre, annál fontosabb, hogy alkalmazzunk valamilyen “harmónia-szabályt“ a válogatás során.

Mi a színharmónia?

Először nézzük, mi a harmónia. A kérdésről köteteket írtak már, és számos elmélet született róla.

  • Az egyik első és leghíresebb Goetheé, a nagy német költőé, aki éppen 200 éve kezdte közzétenni színekkel kapcsolatos kutatásait. (Talán kevesen tudják, hogy Goethe természettudományokkal is foglalkozott, és munkái közül a színkutatásait tartotta legtöbbre.)
  • Mások zenei analógiákkal magyarázzák, és a színek “összhangzatának“ nevezik a színharmóniákat.
  • Az újabb elméletek a látás fiziológiai sajátosságaiból vezetik le a harmóniákat, pl. az utóképhatásokkal, kontraszt-jelenségekkel hozzák összefüggésbe.
  • A leghasználhatóbb meghatározás szerint a harmónia feltétele a skálába-rendezettség, a színek közötti rend. Olyan árnyalatok együttese, amelyek színezet, telítettség és/vagy világosság szerint valamilyen “rendben“ követik egymást. Kisérletek szerint a teljesen véletlenszerűen összeválogatott színek rendetlen benyomást keltenek. Valóban vannak fiziológiai okai is, csakúgy mint a zenében, ahol a skálahangok rezgésszáma szabályos sort alkot. Úgy tűnik, magasabb rendű érzékelésünk - mint a hullámokat felfogó látás és hallás, - “kedveli“, ha szabályszerűséget talál az egymást követő ingerek között.

 

Egyszerűbben mindezt úgy is mondhatjuk: a harmónia rend a változatosságban. (Van két közmondásunk, amiben ezek a gondolatok megjelennek: rend a lelke mindennek, - és ez a látvány világában is igaz. A régi rómaiak szerint pedig: a változatosság gyönyörködtet.) A továbbiakban nézzük meg, hogyan lehet ezt a két szempontot egyeztetni a színekre vonatkozóan.

Példák a harmónia-szerkesztésre

1. Semleges színek és egy tiszta szín.

A harmónia alapja a semleges színek (fehér-fekete-szürke) közötti rend és egy élénk árnyalat (pl. piros) közötti kontraszt. Elegáns és erőteljes színvilág, - az egyik legegyszerűbb harmónia, amit bárki biztonságosan alkalmazhat.

2. Monokróm (egyszínű) harmónia 1.

Válasszuk kedvenc színünk árnyalatait, pl. a tiszta kéktől indulva az egyre világosabbakat, a fehérrel bezárólag. Bármilyen alapszínt választunk is, nagyon derűs és könnyed árnyalatokat nyerünk, amelyek biztosan összeillenek. A fenti ábra színei például kedvelt összeállítás fürdőszobában.

3. Monokróm (egyszínű) harmónia 2.

Hasonlóan kellemes a színhangulata, de már nagyobb ellentétekből áll ez a kompozició. Egy szín (a példában: narancs) sötét árnyalatából, vagyis a barnából indul, és ez is a fehérig terjed. A színsor két végpontja (barna és fehér) között nagy a világosságkülönbség, ezért a színegyüttes erőteljes, a kontrasztot is magában foglalja, a fehér jelenléte miatt mégis egységes. Mindkét monokróm harmónia jó példa a skálába-rendezettség előnyeire a színek világában.

4. Csoportharmónia 1.

Ehhez a harmóniatípushoz használnunk kell a színkört, melyből kiválasztunk 2, 3 vagy 4 színt, olymódon, hogy egymástól nagyjából egyforma távolságra legyenek. Attól függően, hogy a meleg vagy a hideg színek térfeléből válogatunk, nagyon kellemes, különböző árnyalatokból álló, mégis egységes hangulatú harmóniákat kapunk. Ezen az ábrán a meleg sárga-narancspiros-bíborvörös színcsoport a kiindulás, de e színeknek különböző tisztaságú és világosságú árnyalatait választottuk. Az összhatás barátságos, meleg, az indián nyarat idézi. Megfelelő lehet étkezőben, nappaliban.

5. Csoportharmónia 2.

Most is hármat választottunk, de a hidegek színek közül, melyek egymástól nagyobb távolságra esnek, mint az előző példában. Az alapszíneknek (hidegzöld-kék-lila) most is különböző telítettségű és világosságú árnyalatait kerestük ki. A hideg színek összhangja széles színtávolságot ölel fel, az ilyen színű környezet ideális lehet szellemi munka végzésére.

6. Komplementer harmónia

A harmónia alapja a (színkörben egymással szemben lévő) komplementer színpár keveréke: az ábrán a zöldet és bíborlilát látjuk. A komplementer (vagy: kiegészítő) színek jellegzetessége, hogy keverékükben az alapszínek telítettsége változik, és a színsor tartalmazza a szürkét is. Az ábrán az élénk zöld egyre törtebb, majd áthaladva a szürke ponton a bíbor fokozatosan erősödő árnyalatai következnek. A színkeverékből összeállított kompozició egyszerre kifinomult, dekoratív ugyanakkor kontrasztos.

7. Triád harmónia

A színkör segítségére most is szükségünk van, mert három alapszínt (triádot) kell kiválasztanunk belőle. Mennél távolabbi egymástól a három szín, - vagyis 120 fokra esnek egymástól, - annál erőteljesebb, “drámaibb“ az összhatás. Az ábrán a sárga-hidegzöld-ibolyakék a választott szín, és ezek világossága, telítettsége is változik.

8. Összetett harmónia

Végül egy példa arra, hogyan lehet kevés alapszínből kiindulva gazdag és változatos harmóniát összeállítani. Szinte találomra választottunk 3 színt (zöld-narancs-hidegvörös), valamint a fehéret. Az alapszíneket moduláljuk telítettség és világosság szerint is. A négy színből keveréssel számos közbenső árnyalatot állíthatunk elő, melyek valamennyien összeillenek. “Titkuk“, hogy a kevert árnyalatokban legalább két, három, vagy akár mind a négy szín is szerepel, fokozatosan változó mennyiségben. Itt is érvényesül a skálaszerűség, ami a harmónia egyik lényeges jellemzője.

 

Mint látjuk, a színharmónia nem feltétlenül és kizárólag kellemeset, derűset, kiegyensúlyozottat jelent - hanem lehet drámai, feszült, kontrasztos is. Fontos kiinduló szempont, milyen hangulatot kívánunk megteremteni a térben, a színek választását elsősorban ez határozza meg.

A harmonikus színsorok előnye, hogy elemei szabadon használhatók egy térben, mindig összeillőek lesznek. Szerkesztésükhöz azonban ajánlatos valami segédeszközt használni, mert fejben kitalálni mindezt nehéz. Próbálgatni és látni kell, pontosabban “együttlátni“, mert a színek hatása csak egymás mellett érvényesül.

Néhány ötlet: legjobb valamilyen festékkészletet beszerezni, akár az iskolai is megfelel. Nagyon hasznos a számítógép grafikus programja (így készültek e cikk ábrái is), nincs festékmaszat, könnyen módosíthatók az árnyalatok. Mindezek hiányában keressünk színes papírdarabokat, bármilyen színes tárgyat (gombot, cérnát, textilmaradékot, stb.) Aztán már csak rajtunk múlik, milyen egyszerű vagy bonyolult “rendet“ találunk ki, mely színekből kiindulva szerkesztjük meg harmonikus színeinket.

Az ábrákat a szerző készítette.

Földvári Melinda
színszakértő
www.szintan.hu